Figyeljünk jobban egymásra a téli ünnepek alatt!

Írta:  Péntek László 2017.12.23.

 

Nemzetközi statisztikák, felmérések is kimutatják, hogy ünnepek alkalmával megnövekszik az öngyilkosságot elkövetők száma.


Nemzetközi statisztikák, felmérések is kimutatják, hogy ünnepek alkalmával megnövekszik az öngyilkosságot elkövetők száma. A médiában bemutatott öngyilkosságok az elkövetés módozatait is figyelembe véve egyre furcsábbak és értelmetlenebbek. Sajnos Kalotaszegen is mindegyre hallunk önkézzel végrehajtott halálról. Az ilyen esetek mélyen megrendítik a hagyománytisztelő közösséget. A közelgő ünnepekre való készülődés, várakozás közben jó volna egy kicsit ebből a szempontból is odafigyelni ismerőseinkre, barátainkra, családtagjainkra.
Sokan szeretnénk feleletet kapni az öngyilkosságra, az azzal kapcsolatos problémákra, elsősorban arra, hogy mi zajlik az ember lelkében, amikor az életét el akarja dobni. Fontos volna tudni, hogy mik az öngyilkosságok okai, megismerni azokat a körülményeket, amelyek elősegítik az önmegsemmisítésre irányuló tetteket. Felmerül az is, hogy mit tehetünk a megelőzésért, hogy elkerüljük az öngyilkossági gondolatokat, vagy ha már létrejöttek, mi segíthetne abban, hogy ne alakítsuk át azokat tetteké.

 

Önmagunk leértékelése


Az öngyilkosságról, az ezzel kapcsolatos problémákról dr. Váradi G. János pszichiáter főorvost kérdeztük.
– Az öngyilkosság sajnos a legősibb időktől fogva jelen van az ember életében. Nagyjából pszcihiátriai zavarokban vagy súlyos depresszióban fellépő, elmebetegség okozta öngyilkosságokat és olyanokat különböztetünk meg, amelyeket az ember többé-kevésbé öntudatosan követ el. Most erről a második kategóriáról szeretnék beszélni.
Saját életének a védelme minden egészséges ember számára az egyik legfontosabb feladat. Ugyanúgy nincs egy élőlény sem, amely támadás esetén ne védekezne a legjobb módszerrel, ami képessége szerint rendelkezésére áll. A természet rendjének megfelelően az élet védelme az alapfokú biológiai törvények közé tartozik. Az öntudatos ember, mint a jónak és a rossznak a megismerője, választani képes a különböző lehetőségek közül, amelyeknek a következménye lehet pozitív és építő jellegű vagy negatív és romboló hatású. A tévedések vagy vágyak be nem teljesülése különböző fokú csalódást okozhat, ami felhalmozva megterheli az ember érzelmi életét, csökkenti lelki ellenállását a stresszel szemben.
A balsikerek, az egyedüllét és a más emberekhez való érzelmi vagy társadalmi közeledés visszautasítása az érzékenyebb egyénben önmaga leértékeléséhez vezet, ami miatt az illető már nem tud azonosulni életével és sorsával.
Így kezd elidegenedni önmagától, ami egy bizonyos határon túl már öngyilkossági gondolatokat is gerjeszt. Hangsúlyozni kell itt az elhagyatottság fontosságát, illetve azt a kilátástalanságot, amit nem annyira az anyagi nincstelenség, mint inkább a szeretet hiánya okoz. Aki úgy érzi, hogy nem szereti senki, az közel áll ahhoz, hogy azt gondolja: már nem érdemes élni.

tel


Túlérzékenység és sebezhetőség


Egy másik ok, ami kiválthatja az öngyilkosságot, az a szerelmi csalódás, amely váratlanul éri az érzelmi szempontból többnyire dependens, függő viszonyban lévő egyént. Ilyenkor, ha az illető kétségbeesik, mert nem tudja túltenni magát az átélt csalódáson, öngyilkosságra is gondolhat, főleg, ha olyan elképzelése is van, hogy a tettével bosszút áll a szerelmesén, azt gondolván, „fogsz te majd utánam sírni”, ami a valóságban többnyire nem következik be. Ezekben az esetekben felszínre kerül a lelki mozgékonyság fontossága, amelynek révén sikeresen tud alkalmazkodni az ember az új helyzetekhez, elfogadván a valóságot, elfeledvén az átélt csalódást. Az érzelmek merevsége vagy a makacs beállítottság az öngyilkossági hajlamot negatívan befolyásolja, megerősítvén az elhatározást a tett végrehajtására. Az öngyilkossági hajlam az életet nem kedvelő, a sorsot el nem fogadó gyenge, szorongó, passzív és pesszimista beállítottság. A mindezen tulajdonsággal rendelkező embertípus a valóságban nagyon ritka. Legtöbbször az fordul elő, hogy az illető nem tud teljes mértékben azonosulni életének fontosabb biológiai és társadalmi szerepeivel, ami miatt túlérzékenység és nagyobb sebezhetőség lép fel. Az életét és sorsát jóhiszeműen elfogadó vagy a sorsába vallásos alapon belenyugvó egyén nem hajlamos az öngyilkosságra.
Aki mindent megtesz azért, hogy alkalmazkodjon a környezetéhez, ugyanakkor kitartóan próbálja megvalósítani kitűzött céljait, az többnyire elkerüli az öngyilkossági gondolatokat okozó helyzeteket. Aki bátran küzd az élet problémáival, és nem hagyja el magát súlyos helyzetekben sem, az nem lesz öngyilkos. Az, aki a sorscsapások után semlegesíteni tudja magában az öngyilkossági gondolatokat, örömmel fogja tapasztalni, hogy a legtöbb probléma megoldható, és „holnap is van egy nap”, ami arra utal, hogy az élet valójában állandó újrakezdésből áll.


Az alkohol súlyosbító tényező


Meg kell említeni az alkoholfogyasztás rendkívüli káros hatását az öngyilkossági elhatározás kialakulásában. Az alkohol fokozza a pesszimista vagy depressziós hangulatot, és valósággal gerjeszti az öngyilkossági gondolatokat. Ez a hatás az emberek egy részében közvetlenül az alkoholfogyasztás után lép fel, másoknál a mámor után, a kijózanodás időszakában keletkeznek olyan gondolatok, hogy az élet rendkívül nehéz, és nem is érdemes élni. Amikor az érzelmi tónus a mélypontra zuhan, nincs az embernek elég lelki ereje, hogy ellenálljon.
A gyerekek és ifjak, illetve az idősek öngyilkosságának okai jellegzetesek: a meg nem értésen, a szeretethiányon és az elhagyatottságon alapulnak. A serdülőkorban lévők a túlzott családi szigorúság hatására, félelemből és a szeretet hiánya miatt élik át azokat a kétségbeesett pillanatokat, amelyek az öngyilkossághoz vezetnek. Az időskorúak a magukra hagyatottság, az anyagi nyomor és a betegségektől való félelem következtében kerülnek a kilátástalanság és kétségbeesés „vermébe”. Ebben az állapotban az idősek már nem tudják elviselni a sorsukat, és többnyire erőszakos módon szakítják el életük fonalát.
A tett végrehajtásának módszere függ az öngyilkosság okától, az illető egyéniségétől és fejlődési fokától, valamint a nemtől és a kortól is. A nők általában túladagolják a gyógyszereket, vagy felvágják az ereiket, a férfiak erőszakosabb eszközöket alkalmaznak, mint például a kötél általi felkötés, a fiatal szerelmesek pedig látványos módszerekkel hívják fel magukra a figyelmet. A legtöbb öngyilkosságot egyedül követik el, de léteznek kettős vagy csoportos öngyilkosságok is. Ez utóbbiak többnyire manipulált fanatikusok „művei”. Mindez az öngyilkosság társadalmi fontosságát mutatja.
Végezetül hangsúlyozni szükséges: semmilyen ok nem elegendő arra, hogy az ember öngyilkosságot kövessen el. Ezért mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozók segítséget kapjanak. Egyes fejlettebb országokban különleges telefonszolgálat van, ahol pszichológus az utolsó percekben próbálja lebeszélni az öngyilkosjelöltet szándéka végrehajtásáról.
Életünket, mint lehetőséget a létezésre, meg kell becsülnünk, a sorsunkat el kell fogadnunk, de próbáljuk alakítani is. Azonban önmagunkat ne tagadjuk meg, mert valójában csak ez igazán a miénk egy egész életen át.
Egy felmérés alapján Magyarországon mindkét nem körében a hét első napján történik a legtöbb öngyilkosság, és a hétvégén a legkevesebb. (Friss erdélyi adatok nem állnak rendelkezésre.) Karácsony és húsvét napjaiban csak a férfiak körében csökken az öngyilkossági hajlandóság. Az év első napján igen nagy a veszélyeztetettség mindkét nemben. Fontos tudnivaló, hogy nem az ünnepek előtt, illetve alatt, hanem az azt követő napon (napokon) emelkedik meg az öngyilkosságok száma. Ez igen fontos szempont a prevencióban.
Figyeljünk hát a körülöttünk élőkre!
(A főorvos úr időközben sajnos elhalálozott.)

 

Hír naptár

« Június 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

Csatlakozz közösségünkhöz