Ezrek programja volt a Sportízelítő

Írta:  2013.09.26.
Szeptember harmadik vasárnapján, 22-én harmadik alkalommal rendezték meg a Bókay-kertben a Sportízelítőt.
Szeptember harmadik vasárnapján, 22-én harmadik alkalommal rendezték meg a Bókay-kertben a Sportízelítőt, amelynek jegyében minden a sportról szólt. Az eseményre kilátogatók, mint eddig mindig, nem csupán kóstolót kaptak a számtalan sportágból és bemutatóból, de bőséggel jól is lakhattak azokkal. Kicsik és nagyobbak, lánykák és srácok, hölgyek és urak egyaránt.

Az önkormányzat nem csupán szavakban sportol, hanem tettekkel is, szeptembertől ugyanis két referens is figyel a kerületi sportéletre.

Él a sátortábor

Eszes János, a kerület egyik új sportreferense a Sportízelítő előtti héten attól tartott, hogy a gondosan felépített sátrakat elfújja majd az őszi szél.

Nos, szerencsére minden maradt a helyén, mert sem szél, sem eső nem zavarta meg a rendezvényt.
– Már kora reggel éreztem, „nyerni fogunk”, mert látni való volt, hogy velünk lesz az időjárás. Most meg már él a sátortábor. A negyvenkettőből harmincötben kerületi sportegyesület mutatkozik be. Ez a szám magasabb a tavalyinál, jelezve, hogy a lőrinciek és az imreiek közül egyre többen fordulnak a sport felé, mert lassacskán rájönnek: lehet akár sokáig is élni sport nélkül, de minek? – tette fel a költői kérdést a „civilben” úszóedző és egyesületi elnök Eszes János, hogy aztán már menjen is, mert ezen a napon tíz is kevés lett volna belőle.

”(S)portékák” a sátrakban

Annak a bizonyos sátortábornak a forgatagában bizony észnél kellett lennie annak, aki látni s tudni akarta, ki hol kínálja a „(s)portékáját”.
Az egyik oldalt a küzdősportosok vették birtokba. Ott voltak Juhász József már tavalyról ismert SOFI-s cselgáncsozói, akárcsak a tékvandósok, az Európa-bajnok és Világkupa-győztes mesterük, Pataki Krisztián vezetésével. Most is népszerű volt az íjászat, a Robin Hood-utódok próbálták utánozni a nottinghami erdők királyát. Csúcsforgalom volt a futballsátrak előtt is, ahol a PSK és a SZAC vezetői tanítgatták a kicsiket, hogy egyszer legalább a közelébe érjenek azoknak, akiknek hetente szurkolnak a képernyőn. (Lesz dolog addig bőven…) A nagyszínpadon egymást követték a táncos lábú és akrobataügyességű lánykák, akik úgy szaltóztak, pörögtek, forogtak, hogy annak már a látványába is bele lehetett szédülni. Különösen, ha közelebb ment hozzájuk a szájtáti…

„Munkanélküli” a kerület arca

Ott volt a Bókay-kertben a kerület új arca, az olimpiai bronzérmes öttusázó Marosi Ádám is. A PLER-t elhagyó, Vácra igazoló kézilabdázó, Lendvay Péter helyét vette át.

Gyorsan tisztázni kell valamit, nehogy szó érje a lapot. Igaz ugyan, hogy a 29 éves Marosi Ádám munka nélkül van, de bizonyára örömmel vállalja ezt a státust, mert mint mondta: „Rám fért a pihenő a kemény idény után. Volt Európa-bajnokság, volt világbajnokság, úgyhogy fizikailag is, fejben is elfáradtam. Most lubickolok a semmittevésben. Bepótolom azokat a programokat, amelyek elmaradtak, eleget teszek azoknak a meghívásoknak, amelyeket nem tudtam elfogadni. Egyébként meg pihenek, de a sport azért nem marad ki az életemből. Szeretem a lovakat, a közelségüket, így aztán, ha másért nem, hát ezért eljárok lovagolni. Megnyugtatnak, kikapcsolnak.”
Szóba került a tajvani vb, amelynek első felvonása csapnivalóan sikerült Marosinak és a csapatnak is. Ezért is ér akár két aranyat a váltóban nyújtott teljesítmény, amivel a dobogó tetejére állhatott a három tusázó. Sportemberi tett volt, s nem csupán a szó fizikai és sportszakmai értelmében.
„Csak nem köszönhettünk el a sikeres Európa-bajnokság után egy csapnivaló vb-szerepléssel? Szavak nélkül is tudtuk, éreztük a feladatunkat, így mindhárman mentünk, mint az oroszlánok. Meg is kaptuk érte az ajándékot, az aranyérmet.”
Egy ismert arcnak mindig van kötelezettsége, hiszen felismerik, szeretik. A szűkebb pátriájában még inkább igaz ez.
„Lőrincen nőttem föl. Utána elkerültem a kerületből, de most megint itt lakom. Röviden csak annyit: a szívem csücske ez a hely, ezért a lehető legkomolyabban veszem, hogy én lettem a kerület arca.”
Mint kerületi embert, Ádámot nem lehet eladni Lőrincen. Ismeri az embereket, ismeri az utcákat.
„Ha olyan szemüveget veszek fel, amelyen keresztül a kerület iskoláit látom, akkor azt mondhatom, hogy sok jó ilyen van, s hallom, most indítottak egy sportgimit is. Ennek örülök, mert végre kezdenek rájönni Magyarországon is, hogy az egyik legnagyobb kincsünk az egészség, aminek megőrzéséhez nagyban hozzájárul a sport. Nem akarok én üzenni senkinek, de azt azért elmondom a fiataloknak, hogy ragadják meg az alkalmat, használják ki, hogy manapság kiváló lehetőségek nyílnak arra, hogy sportos, egészséges életet éljenek.”
Ádám közeli tervei mi másról szólnának, mint az öttusáról?
„Októberben folytatódik a verkli, egyelőre csak könnyedén. Tápiószentmártonba utazik a válogatott keret, s könnyű edzésekkel meg sok lovaglással kezdjük hangolni magunkat a következő szezonra. Hogy milyen hely Tápiószentmárton? Akár hiszi, akár nem, amikor a lovak meglátják, hogy oda érkeztünk, rögtön jobb lesz a kedvük.”

Szájat tátva nézhették a fiatalok kerületünk egyik sportbüszkeségét, a szép jövő előtt álló teniszezőt, Valkusz Mátét is, aki az eddigi pályájáról mesélt az őt hallgatóknak. Elmondta, hogy októberben legalább egy hétig nem a padot koptatja majd a lőrinci sportgimiben, hanem egy szicíliai tornán próbálgatja az ütője húrját. Lehet utánozni! A feladat csak annyi, hogy jó tíz éven át naponta kell edzeni (kétszer), ám nem Szicíliában és nem a suli helyett.

Elfáradni tilos!

A tudomány is helyet kapott az egyik sátorban. A Testnevelési Egyetem, a TF költözött be abba. Dr. Petrekanits Máté „sportélettanász” vezetésével vizsgálatokat és felméréseket végeztek, mert tudnivaló: a szürkeállomány és a tökéletes egészség nélkül ma már az eredmények is megrekednek a szürkeségben.

Elnézve Varga Juditot, a másik új sportreferenst, biztosak lehettünk abban, hogy estére vagy húsz kilométer benne lesz a lábában. (Bizonyára volt is.)
– Ez a nap erről szól, örömmel tesszük a dolgunkat. Ha körülnéz az ember, látja, milyen sokakat érdekel a sport, mennyire hozzátartozik ez a fiatalok és a családok mindennapjaihoz. Ez pedig kizárja azt, hogy akinek a sport a munkája, elfáradjon – mondta a hölgy, aztán alátámasztva a szavait, már ment is a tombolasorsoláshoz, ahol száznál több értékes (és főleg sportos!) ajándék várta a gazdáját.
Mi tagadás, Lőrinc sztárcsapatára, a tavaly még az FTC-PLER Budapest nevet viselő (azóta már csak PLER-Budapest) együttesre az ősztől némileg kevesebb figyelem jut, pedig ahogy mondani szokták, bajban ismerszik meg a barát. Tegyük hozzá: meg az igazi szurkoló…

Bennük bízik a csapat „sajtósa”, Bayer Tamara, aki az egész napot a Bókay-kertben töltötte, hogy találkozzon a szurkolókkal.
– Most kell, hogy kiálljanak mellettünk, mert nagy szüksége van rájuk a csapatnak. Nem kezdődött jól a szezon, de biztos vagyok abban, hogy a buzdítás pontokat jelenthet.

Megízlelni, megszeretni

Természetesen ott volt az ízelítőn Lévai István Zoltán is, aki esztendőről esztendőre nemcsak tiszteletét teszi a rendezvényen, hanem ki is próbálja a sportágakat.

– Amikor két éve megrendeztük az első Sportízelítőt, nem gondoltam, hogy ennyire beválik, s ennyi család választja programjául. Nem túlzás, hogy akár csak a márciusi utcai futóversenyt, ezt is a sajátjuknak érzik a kerületiek. Olyan „üzlet” ez, amelyiknek csak nyertese van, tehát érdemes belefektetni – mondta az alpolgármester.
Nos, ebbe az üzletbe több ezren szálltak be szeptember harmadik vasárnapján, hogy aztán néhány év múlva akár a nemzetközi szintig jussanak el. Mert a Sportízelítő arról is szól, hogy miként lehet majd egyszer nagykanállal enni a sikert.
 

Hír naptár

« Május 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Csatlakozz közösségünkhöz