Liberális vagy zöld?

Írta:  2012.10.13.
Nem kér a címkékből az LMP: egy új, minőségi politizálást igyekszik képviselni. A Városkép interjúja Petrovai Lászlóval.
Legutóbbi találkozásunkkor Petrovai László, az LMP önkormányzati képviselője kifejezetten kérte, hogy pártját ne liberálisként emlegessük, hanem zöld- vagy ökopolitikai pártként. Elgondolkodtam azon, hogy ez a kérés fordulatot tükröz-e, avagy a zöldpártiság nekem nem tűnt fel az elmúlt években. Van-e különbség? Netán csak a liberalizmus oldalhajtásáról beszélhetünk? Ilyen gondolatok foglalkoztattak a beszélgetésünk előtt.



– Az LMP mikor lett liberálisból ökopolitikai párttá?
– Korábban is tiltakoztam, ha liberálisként emlegették a pártot. Önmagában nem baj, csak ha kizárólagosan használják ezt a jelzőt.

Nem kérnek a címkékből

– De hát a párt alapító okirata is liberálisként határozta meg az LMP-t…
– Nem azt mondtam, hogy nem liberális, hanem arra utaltam, hogy nem csak az. A hagyományos ideológiákon szeretnénk túllépni. Ezért, ha valaki bennünket pusztán a liberális jelzővel illet, azzal egyúttal elvitatja, de legalábbis bagatellizálja a nemzeti, konzervatív és baloldali gyökereinket.
– Ezek szerint tévesen gondolják sokan azt, hogy a zöldpártok a liberálisok oldalhajtásai?
– Azok címkéznek így, akik mindenáron be akarnak bennünket skatulyázni, és képtelenek a hagyományos felosztásokon túllépni.
– A nemzeti és konzervatív gyökerek miben nyilvánulnak meg?
– Szeretnénk megőrizni azokat a kulturális és természeti értékeinket, amelyek nélkül nem lehet teljes emberi életet élni. Azt gondoljuk, hogy a helyi tudások és sokféleségek, a hagyományok le nem zárt szokás- és tudáskincse alig helyettesíthető segítséget nyújthat a globalizáció folyamatában való tájékozódáshoz. Ebben az értelemben közösségelvű konzervatívok vagyunk.

A nemzeti értékekről

– Ezt mennyire tudják következetesen képviselni?
– Elég következetesnek érzem magunkat.

– A nemzeti kérdésekben mégsem olyan hangos a párt. Gondolok például a Benes-dekrétumok ügyére.
– Mi nem voltunk ott, amikor Csehországot és Szlovákiát így vették fel az Európai Unióba. Nem tudom, hogy akkor miért nem tiltakoztak ellene, akiknek lehetőségük volt. Mi azonban a kollektív bűnösség minden formáját elutasítjuk. De hadd említsem meg, hogy a minap, amikor a román parlament lesöpörte a napirendről a székely autonómia gondolatát, egyedül mi tiltakoztunk a lépés ellen. Általában támogatjuk az autonóm törekvéseket, csak nem úgy, hogy odamondogatunk a többségi társadalomnak, majd következmények nélkül hazatérünk, hanem az a célunk, hogy meggyőzzük a többségi társadalmat. Azt kell megértetni, hogy az autonómia nem egy későbbi visszacsatolás kezdete, hanem a térség kiegyensúlyozott fejlődésének a záloga. A helyi közösségek önrendelkezési jogainak a kiterjesztését az Európai Unió is támogatja.
– A hangzatos alapelvekkel szemben mintha a multinacionális cégek gazdasági érdekei jobban érvényesülnének az unióban.
– Azzal egyetértek, hogy a gazdasági kötések az unió egyik fontos alapját képezik, de vannak más olyan értékek is, amelyeket nagyobb biztonsággal lehet az EU-ban érvényesíteni.
– Azaz jó irányba halad Európa?
– Nem minden területen. A piac mindenhatóságával például nem értünk egyet, ez tragédiába sodorta a világot. Ugyanakkor Európának nincs más lehetősége, mint az összefogás.
– Az összefogást emlegeti mindenki, de közben nem kell túl sokat feladniuk a nemzeteknek?
– Bizonyos fajta függőségre szükség van, éppen Dél-Európa helyzete mutatja ezt.
– Nem ellentmondás, hogy amíg az európai központosítást támogatják, az ilyen irányú hazai lépéseket folyamatosan támadják?
– Mi itthon az egyeztetést hiányoljuk, míg az unióban mindez egyeztetve történik.
– Ez azt jelenti, hogy a baloldallal könnyebben tudnak egyeztetni?
– Jelenleg olyan kérdések merülnek fel rendszeresen, amelyeket baloldali és liberális elvek alapján tudunk megválaszolni. A kormányzati intézkedések miatt sérülnek a munkavállalók jogai, fokozódik a társadalom kettészakadása. Ennek megállítására, megfordítására baloldali válaszokat adunk. Demokráciadeficit van itthon, amelyért ugyancsak a kormánypártok a felelősek, és a feloldására jellemzően liberális válaszok léteznek. Ezért mondjuk, hogy nem lehet mindent csak az egyik, a másik, esetleg a harmadik ideológiai irányzat kliséivel megválaszolni. Ez nem visz előre, mert ezek az ideológiák egyre nehezebben tudnak választ adni korunk problémáira, miközben azok, amelyekre nem is kínálnak választ, egyre hangsúlyosabbakká válnak.

– Mitől féltik a hazai demokráciát?
– Folyamatosan sérülnek az emberi és a közösségi jogok. Az alkotmánybíróságot háttérbe szorították, az ellenőrzést lehetetlenné teszik, az információkat monopolizálják.
– Az aktuális ellenzék mindig pontosan ezt mondja. Nem válik ez közhellyé? Nem ez vezetett a kormánypártok kétharmadához is?
– Nem teljesen. A Fidesz-KDNP jelenlegi kétharmados többségében benne van a rendszerváltozás óta eltelt időszak minden kiábrándultsága és csalódottsága. Szerintünk ebben a 2010 előtti kormányok felelőssége közös, és biztos, hogy az előző kormány, így Gyurcsány Ferenc felelőssége óriási. A jelenlegi kormánypártok viszont a választások előtt nem ezt ígérték, a kétharmad biztosította lehetőségekkel pedig visszaélnek.

Unokáink látni fogják

– Említette, hogy a hagyományos ideológiák fölött eljárt az idő…
– Pontosabban kiegészítésre szorulnak. Fontos fundamentumok, csak épp az elmúlt 100-150 évben történt egy s más, amire nem adnak választ, és amire az ökopolitika a maga komplexitásában elég jó kísérletet tesz.
– Milyen kérdéseket tartanak tehát a legfontosabbnak?
– Az igazságosságot, a fenntarthatóságot és a részvételt.
– Ezt minden párt hangsúlyozza.
– Csak nem mindegy, milyen tartalommal töltjük meg. A részvétel nem jelentheti azt, hogy szavazásonként megkérdezzük az embereket, aztán mindenki hallgasson. Mindenkinek biztosítani kell, hogy a lehető legtöbb információt kapja meg, hogy ezek alapján dönthessen, majd az ellenőrzésre is lehetősége legyen. A fenntarthatóság vagy éppen a környezetvédelem a fontosságukhoz képest csak homályosan, mesterkélten kezelhető kérdéskörök a klasszikus ideológiák alapján, holott egyre nyilvánvalóbb, hogy az emberiség létét nem az osztályharc kimenetele, azaz az „egymás fölé kerekedés” határozza meg, hanem a kooperáció minősége és iránya. A népességrobbanás, a fogyasztásnövekedés, a környezetterhelés veszélyes méreteket öltött, és valamennyiünk felelőssége, hogy olyan környezetet hagyjunk az unokáinkra, amelyben egészségesen élhetnek.

Petrovai László blogja

A kerületi szervezet a Facebookon