Nem szabad elfelejteni Trianon tragédiáját

Írta:  2013.05.23.
Idén is számos megemlékezés lesz országszerte, így a XVIII. kerületben is az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján.
 Idén is számos megemlékezés lesz országszerte, így a XVIII. kerületben is az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján, június 4-én, amely az Országgyűlés 2010. május 31-i döntése értelmében Magyarországon a nemzeti összetartozás napja. A kerületi önkormányzat ellenzéki képviselőit arról kérdeztük, hogy részt vesznek-e a megemlékezésen, illetve miért vélik fontosnak ezt az évfordulót.

Petrovai László független önkormányzati képviselő, a Párbeszéd Magyarországért Párt tagja a családi érintettség miatt is lényegesnek tartja, hogy Trianon tragédiája ne merüljön feledésbe.

– Igen, részt veszek a megemlékezésen. Magánszemélyként is ott lennék, de most pártom, a Párbeszéd Magyarországért képviseletében leszek jelen. Pártpolitikusként nem csak az emlékezés a feladatom. Azzal, hogy évről évre részt veszek a megemlékezésen, azt is jelezni szeretném: kell hogy létezzen egy nemzeti minimum, amiben pártállástól függetlenül egyetért minden magát magyarnak valló ember. Annak elismerése, hogy a trianoni határok túloldalán rekedt magyarok is részei a nemzetünknek, szerintem ilyen tényező.
A képviselőnek más oka is van a részvételre.
– Nem tartom megengedhetőnek, hogy közpolitikai szembenállás miatt bármely oldal eredetileg nemes, közös ünnepeket, jelképeket kisajátítson azáltal, hogy a velük más kérdésekben egyet nem értők távol tartják magukat ezektől az ünnepektől, vagy nem használják e jelképeket. Az így „megnyert” ünnepek, jelképek előbb-utóbb a történelem szemétdombján végzik. Ezért, ha valamit fontosnak tartunk, meg szeretnénk őrizni, abban részt kell vennünk, azt használnunk kell, ezzel is jelezve: ez nem csupán „a másik oldal” sajátja! Ebből a szempontból a nemzeti összetartozás napja határainkon belül is jelentőséggel bír.
Visszatérve a környező országokban élő magyarokhoz, Petrovai László úgy véli, a történelem viharaiban kialakult szomorú helyzetben hatalmas lehetőségek is rejlenek.
– Itt nem a remélt szavazatok százezreire gondolok. A közös történelmi-kulturális gyökerek, a közös nyelv szükségszerűen bizalomépítő tényező, amely minden jó gazdasági kapcsolat alapja, így a határon túli magyar közösségek hatalmas lehetőséget jelentenek a nemzetgazdaság számára. A lehetőséggel tehát sokkal inkább élni, mintsem visszaélni kellene. Véleményem szerint, bár kissé ellentmondásos egy emléknapról így nyilatkozni, ennek a napnak sokkal inkább a jövőről, mintsem a múltról kellene szólnia. A nemzeti összetartozás új kereteit ugyanis egy fokozottabb európai uniós integráció, az unió nemzeti közösségek önrendelkezését támogató szellemisége és az ezt biztosító, minden tagországra kötelező szabályrendszere hivatott kijelölni. Ezért aztán komolyan meg is lep, amikor a nemzet újraegyesítését szavakban oly fontosnak tartó politikai erők minden létező fronton harcolnak az EU-val, holott a ma Európájában épp az unió kínálja a legkiválóbb eszközt céljaink elérésére. Csak példaként: Székelyföld sokunk által támogatott autonómiatörekvései mellett épp a nemzeti kisebbségek autonómiájának biztosítására vonatkozó uniós jogelv az egyik legnyomósabb érvünk.

Kőrös Péter, a MSZP önkormányzati képviselőinek frakcióvezetője fontosnak tartja a határon túli magyarsággal való összetartozást, de pártja nem vesz részt a kerületi megemlékezésen.

– A modern európai értékekben hiszünk. A Magyar Szocialista Párt nagyon fontosnak tartja a határon túli magyarsággal való összetartozást, és ezt nekünk, a kerületet korábban 16 évig vezető kormánypártként, nem kell bizonyítanunk. Elég, ha csak arra a köztudomású tényre utalok, hogy Mester László polgármestersége alatt jött létre a testvérvárosi kapcsolat az erdélyi Tusnádfürdővel, aminek keretében a kerület a rendszeres és kölcsönös látogatásokon kívül rengeteg segítséget is nyújtott a határon túl élő honfitársainknak – fogalmazott a baloldali politikus. – Június 4-vel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni, hogy a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt 2010-ben a Parlamentben helyet foglaló demokratikus ellenzéki pártok nem szavazták meg. Azoknak a modern európai értékeket valló gondolkodóknak, közéjük sorolom magamat is, akik olvasták a jogszabályt, már annak preambulumával kapcsolatban komoly kételyük támad. A bevezető ugyanis így kezdődik: „Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura.” A törvény pátoszosságával és sok esetben kirekesztő utalásaival kapcsolatos példákat még hosszasan lehetne sorolni.
A kerületi megemlékezésen a pártszervezet és az önkormányzati frakció nem vesz részt. A döntésüket Kőrös Péter így indokolta:
– Három oka van ennek. Az első az, hogy a Fidesz az elmúlt három évben mindent megtett annak érdekében, hogy a nemzetet megossza. Retorikája következetesen kirekesztő a politikai ellenfeleivel szemben. Ameddig nem változtat ezen, nincs erkölcsi alapja, hogy nemzeti összetartozásról beszéljen. A második ok, hogy bár a határokon túli magyarsággal való összetartozást nagyon fontosnak tartjuk, nem veszünk részt a szomszéd és más európai népekkel szemben hangulatkeltésre alkalmas eseményen. A harmadik ok pedig az, hogy Trianon revízióját egyrészt az EU kohéziója, másrészt a térség népei közötti megbékélés útján kívánjuk rendezni. Nem értünk egyet semmilyen nacionalista megközelítéssel. Nem veszünk részt olyan rendezvényen, ahol nincs lehetőség saját álláspontunk kifejtésére.

Gönczöl András független önkormányzati képviselő szerint sohasem szabad elfelejteni a trianoni tragédiát, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a felnövekvő nemzedékek megtanulják és megértsék, hogy mit is jelentett mindez Magyarországnak és a magyarságnak.

– Korábban is minden, a kerületben tartott trianoni megemlékezésen jelen voltam, sőt ha a kettő nem keresztezte egymást, akkor budapesti vagy országos rendezvényen is részt vettem. Többszörösen szeretném aláhúzni, remélem, nem egyedüli véleményemet, hogy „Nem! Nem! Soha!”. Ez szívbéli kérdés. A trianoni „békeszerződés” véleményem szerint a XX. század legaljasabb nemzetközi döntése volt. Ha EU-parlamenti képviselő lennék, nem telne el egyetlen nap sem anélkül, hogy valamilyen formában ne szembesíteném ezzel az ottani képviselőket.
A nemzeti érzelmű képviselő szerint az Európai Uniónak újra kellene értékelnie Trianont és másfajta megoldást találnia, de úgy véli, erre most nincs esély.
– Azt ne várjuk el az egykori döntéshozó országok jelenlegi vezetőitől, hogy az elrabolt földjeink kérdésével foglalkozzanak. A cinizmusuk felsőfoka az, ahogy az autonómia kérdésében megnyilvánulnak, megjátszva magukat, mintha nem is értenék, hogy miről van szó. Nekik ez a képmutató viselkedés úgymond hivatali kötelességük, mi viszont ott hibázunk, hogy nem kérjük, követeljük határozottan ennek a kérdésnek a felülvizsgálatát, hanem sokszor megalkuvóan viselkedünk. Ez a külpolitikai viselkedés elfogadhatatlan. Nem szabad lekicsinyelni ezt a dolgot. Nem is tudom, hol tartana ma Magyarország, ha ez a gyalázatos döntés nem születik meg.
A képviselő elengedhetelennek tartja, hogy Trianon tragédiájának valós történetét és következményeit egyszer és mindenkorra tisztázva, tényszerűen, adatokkal alátámasztva ismertessük meg a gyermekeinkkel.
– Nem várhatjuk el a jövő generációitól, hogy tudják, mi is volt ez a szerződés, ha az oktatásban nem kerül megfelelő súllyal a megfelelő helyre. Nem szabad, hogy feledésbe merüljön az, hogy az első világháború győztes nagyhatalmai ezzel akarták megtörni egy ország tartását, jellemét és büszkeségét, nem utolsósorban gazda(g)ságát. Az igazságot tovább kell adni, oktatni, félrebeszélés nélkül. Az sem ártana, ha ez a téma mielőbb érettségi tételként is szerepelne. Egy ilyen cselekedetet egy nemzet nem tud elfelejteni, és én is azok közé tartozom, akik soha nem fogják azt megbocsátani.