A forradalom árnyai

Írta:  2012.11.10.
Árvay Zolta saját élményeiből állított emléket 1956 évfordulójára. Az alkotások nem a harcok hangulatát mutatják be, hanem a képzőművész személyes érintettségét. Azt, hogy ő és családja hogyan élte meg ezt az időszakot, s hogyan lehetett azt átvészelni.
A képek egy része montázstechnikával készült, s eredeti tárgyi relikviák is megjelennek rajtuk. Ezek igazán személyessé és megfoghatóbbá teszik az alkotásokat. Másrészt pedig az egyszerű valóság látható. A pincébe vezető út vagy a lenti szénporos félhomály, amit egy-egy napsugár átütő erővel tört meg. A helyszín, amely búvóhelyül szolgált, ahol sokan vészelték át a kritikus periódusokat. Láthatjuk még az Üllői út utcaköveit, amelyeken a harckocsik jártak, és egy törött Molotov-koktél darabjait is.
Az egyik képén egy falban lévő ember árnya sejlik fel, amely érdekes képet fest az akkori korszakról. Árvay elmesélte, hogy azokban az időkben a kijelentés, miszerint a falnak is füle van, a mindennapjaik része volt. Ez egy körülbelül hétéves kisfiú számára szinte felfoghatatlan. Megmagyarázhatatlan volt számára, hogy a saját otthonukban miért kell suttogniuk, és hogy számtalan témáról nem beszélhetnek. Életbe lépett hát a gyermeki fantázia…
A kiállítás az egyént szólítja meg, és emlékezésre készteti. A képeket nézegetve az embereknek eszükbe jut a saját érintettségük vagy a családi történeteik. A művész célja tehát az volt, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni a múltat, és az évfordulók alkalmával szakítsunk időt a méltó megemlékezésre.