A festés tölti ki az életét

Írta:  2014.05.23.
Tóth Ila virágfestő tavaszi tárlata nyílt meg május 19-én a Városháza Galériában.
A kiállításon Katona Mária egy Schumann- és Mozart-dalt énekelt, László Elemér költő, nívódíjas festőművész mondott megnyitóbeszédet, majd saját versét, a Májusi éneket olvasta fel.
Tóth Ila a nyírségi Kállósemjénben született, természetszeretete korán megmutatkozott, mert a szép, színes virágokat gyermekkorában is nagyon szerette. Gyakran tarka csokrokat szedett a mezőn, otthon dunsztosüvegbe rakva gyönyörködött bennük, vagy koszorút font a mezei virágokból, hogy a haját díszítse vele. 

Ila húszévesen került Pestre, a Lőrinci Fonóban, majd a Kispesti Hőerőműben dolgozott, egészen a nyugdíjazásáig. A házasságából két fiúgyermeke született. A kisebbik fia, aki tehetségesen rajzolt, fiatalon halt meg, s festőszerszámai hosszú éveken át, féltve őrzött kincsként, emlékként lapultak az egyik fiók mélyén. Egy alkalommal a festőeszközök megszólították őt, hogy vegye kézbe azokat. Azonban Ila nem tanult rajzolni, festeni, de a késztetése olyan erős volt, hogy nem hagyta nyugodni. Szorgalmasan járta a képgalériákat, tanulmányozta csendéleteket, és próbált rátalálni a festés technikájára. Először virágokat kezdett festeni, különösen a rózsákat szerette, több éves kísérletezgetés után eljutott oda, hogy az általa látottakat oly módon tudja megörökíteni, hogy alkotásai egyediek és saját világát, látásmódját tükrözik.

Ma már a festés kitölti életét, az alkotás átsegítette betegségein, visszaadta lelki egyensúlyát.
Másfél évtizede szerepel kiállításokon, képeit már több helyszínen, vidéki városokban is megmutatta.