Ókori magyar-görög kapcsolatok

Írta:  2014.10.21.
Érdekes előadást hallhattak az érdeklődők szeptember közepén a Kondor Béla Közösségi Házban. Az ingyenes est témáját így hirdette a plakát: Filhellén magyarok és hungarofil görögök.
– Az együttműködő kultúrák lehetnek csak sikeresek – hangsúlyozta előadása elején dr. Diószegi György Antal görögségkutató, aki felelevenítette emlékeit a Nemzeti Múzeumban a közelmúltban nyílt állandó kiállításról, amely az avaroktól a magyarok bejöveteléig mutatja be a Kárpát-medence történelmét. Az előadó kiemelte, hogy rendkívül sok görög régészeti emlék található a kiállított anyagban.
A IV–V. században a görög szertartású kereszténység jellemezte Pannóniát. S hogy miért? Erre is választ kaptunk: a Duna mint limes a Keletrómai Birodalomhoz tartozott, nem Rómához.
– Azaz a Konstantinápoly-központú birodalom légiói érkeztek a Kárpát-medencébe – magyarázta a görögségkutató, s rátért az akkoriban virágzó hun–görög kapcsolatokra.

Ezek alapja az volt, hogy a Keletrómai Birodalom adót fizetett Attilának. A későbbi avar korból származó, korabeli sírokban talált görög mellkeresztek bizonyítják, hogy az avarok keresztények voltak.
– Tudnunk kell tehát – emelte ki az előadó –, hogy a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élő őseink, a hunok és az avarok között, pontosabban az itt maradtak közt szép számmal akadtak keresztények.
Diószegi György beszélt a nagyszentmiklósi kincsről is, amelyet a görög származású Nákó család birtokán találtak. Figyelmünket az avar kori leleteken található görög feliratokra irányította. Ezeknek számos fordítása létezik, csakúgy, mint a görög mellett olvasható rovásírásnak.
– Magyarországon soha sem volt egyházszakadás – mondta a görögségkutató, aki a római katolikus és ortodox keresztény egyház 1054-es kettéválására utalva így fogalmazott: – A Hunyadiak koráig, 1490-ig, azaz Mátyás uralkodásának végéig senkitől sem kérdezték, milyen vallású, mivel egységes keresztény gondolkodás uralkodott. A Szent Korona ki is fejezi ezt az egységet, hiszen két részből, az úgynevezett latin és az úgynevezett görög koronából áll.
A magyarság és a keleti kereszténység kapcsolatának két igen fontos példája is szóba került az előadáson. Bulcsú vezér Konstantinápolyban keresztelkedett meg, s keresztapja nem más volt, mint a császár, Bíborbanszületett Konstantin.
Gyula vezér Konstantinápolyban keresztelkedett meg, ő volt Sarolt apja, azaz Szent István nagyapja.
– Miért fontos mindezt hangsúlyozni? – tette fel a kérdést Diószegi György Antal.
A válasza pedig úgy hangzott, hogy azért, mert a filhellén és hungarofil (görögbarát, illetve magyarbarát) kapcsolatok visszanyúlnak egészen a hunokig.
A kutató Than Mór Attila lakomája című monumentális festményével kapcsolatban rámutatott a képen látható Priszkosz rétor alakjára, aki a görög feliratos, Isztória című könyvét tartja a kezében. Priszkosz rétor írása a mai napig a legfőbb forrása a hunok történetének.
– Ha Than Mór 140 esztendővel ezelőtt utalt festményén a magyar–görög kapcsolatokra, akkor vajon a mostani tankönyveink miért nem foglalkoznak ezzel? – fogalmazta meg a költői kérdést az előadó.